dunai pergetés
pergetés a Dunán

harcsapergetés

Harcsapergetés wobler, támolygó villantó és gumihal használatával.

harcsapergetés

A harcsapergetés az egyik legizgalmasabb horgászmódszer, mely kitartást, felkészültséget és megfelelő felszerelést igényel. A szóbanforgó felszerelés kiválasztásakor a következőket ajánlom. A horgászbot 2,6-3 méter hosszúságú, jó minőségű, könnyű, parabola akciós, 80-150 gramm dobósúlyú legyen, de akadós helyeken nem túlzás a 100-300 gramm dobósúly sem. A rövidebb bot előnyösebb a fárasztáskor és a hal kiemelésekor, a hosszabb bot viszont a távolabbi dobásokat segíti. Az orsó jó minőségű, elsőfékes, 40-50-es méretű, tűgörgős, fémdobos legyen. Erre legalább 130 méter 0,20-0,30 mm átmérőjű fonott zsinórt csévéljünk fel. A monofil zsinórt nem ajánlom, bár fárasztáskor a nyúlása miatt vannak előnyei.

A műcsalit not a knott és/vagy forgókapocs segítségével tehetjük fel, de a fonott zsinórt vissza is varhatjuk. A visszavarrásnak nagy előnye, hogy a damilunk dupla átmérőre tesz szert és így a harcsa kefe fogazata nehezebben koptatja el. Semmiképpen nem ajánlott a hagyományos kötések alkalmazása, mert a csomó gyengíti a zsinórt. Műcsalit általában háromfélét használok: woblert, villantót, és gumihalat. Napközben mélyen, a vízoszlop alsó harmadában vezethető woblert használok. Woblerrel főleg a hosszirányú medertöréseket horgásszuk, általában 5-7 méteres mélységben, úgy, hogy a sodrással hosszan kivitetjük a woblert, majd váltakozó sebességgel bevontatjuk. Nyáron a harcsapergetés helyét végigkuttyogatom, azért, hogy megmozdítsam a halat, majd a csónakot lehorgonyozva kezdem a pergetést. A woblerek fajtáját tekintve főleg a vaskosabb, testesebb woblereket ajánlom 6-10 cm hosszúságban. Általában úszó, mélyretörő woblert használok. Előnyben részesítem a csörgős woblereket, mert tapasztalatom szerint ezek a rezgésükkel jobban ingerlik a harcsát. A kapás általában kemény rávágás, ritkán ránehezedés.

A villantók közül a támolygó villantókat tartom fogósabbank, amiket 65-90 mm hosszban és 18-30 gramm súlyhatár között használok. Ezek a műcsalik a zsinórt komoly mértékben tekerik, ezért mindig not a knott és forgókapocs kombinációval használjuk őket. A támolygó villantókat főleg a kövezések visszaforgóiban használom, úgy, hogy a lehető leghosszabb dobást követően leengedem a fenékre, majd olyan sebességgel, hogy a csali fenék fölött haladjon, visszacsévélem. Amennyiben a harcsát látjuk forogni, a villantót a vízoszlop felső harmadában vezessük.

harcsapergetés

A gumihal inkább a hidegebb hónapokban végzett harcsapergetés csalija, mert ilyenkor inkább fenék közelben tartózkodnak a harcsák. A 10-22 cm hosszúságú, lágy, minőségi gumihalak közűl válogassunk és akkora ólomfejet használjunk hozzá a vízmélység és a sodrás figyelembevételével, hogy a gumihalunkat a lehető leghosszabb ideig tudjuk közvetlenül a fenék fölött vezetni. A színeknek szerintem nincs különösebb jelentősége, inkább a helyesen vezetett műcsali ingerlő mozgásán múlik a siker. A vezetés technikája a süllőzésnél már leírtak szerint történjen. Ha már a horgon van a harcsa a felszerelésünk teherbíró képességének függvényében, keményen kezdjük a fárasztást, pumpáló mozdulatokkal minél gyorsabban kényszerítsük a felszínre. A harcsa fárasztásakor megjelenő buborékok a hal kifáradásának biztos jele. A szákolás nem ajánlott a harcsa kiemeléséhez, helyette inkább használjunk lip grippet, de akár kézzel is kiemelhetjük, de ekkor ajánlatos kesztyűt viselni. A vágóhorgot csak az igazán nagy példányok kiemeléséhez használjuk, amit egy erőteljes mozdulattal húzzunk az alsó álkapocs alá. A megtartani kívánt harcsát kantározzuk fel, vagy nagyméretű, erős haltartó szákba tegyük. Vigyázzunk, mert a harcsa az utolsó pillanatig kemény és veszélyes ellenfél.

Írjon nekünk!

partnereink